(forrás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2 Bálint
Sándor:A szögedi nemzet)
Az alábbiakban abc-rendben, lexikális
rövidséggel jellemezzük ama településeket, amelyeket a legutolsó két század
folyamán egészében vagy részben a szegedi magyarság alapított, illetőleg
népesített be. A gányófaluk mellett fölsoroljuk az új tanyaközségeket, továbbá
azokat a nem szegedi, sőt idegen gyökérzetű falukat is, ahova népünk
kisebb-nagyobb számmal, de mégsem szórványosan betelepült. Ezekben a tömör
összefoglalásokban távolról sem törekedhetünk teljességre. Csupán a
legszükségesebb adatok kiemelésére, legsajátosabb népéleti mozzanatok
előadására, jóformán csak tájékoztatásra szorítkozunk. Több helyen szándékunk
ellenére nem fordulhattunk meg. Ezeknél csupán a szűkös irodalmi utalásokat
foglalhattuk össze, amelyek természetesen a további kutatás teendőire is
figyelmeztetnek. A szegedi nagytájnak e helyiségeiben eddig összehordott,
illetőleg a tőlünk gyűjtött népéleti anyagra, sajátosságaira és itt az
alábbiakban tehát csak a legrövidebben utalunk, mert részletes földolgozásukra,
összegezésükre a hely és a forrás megnevezésével az egyes fejezetekben úgyis
sor kerül. Elmondhatjuk, hogy a szegedi nagytájon belül is mindegyik település
miniatűr néprajzi egység. A hagyományőrzés foka, a másajkúakkal való
együttélés, más magyar tájakról jött szórványokkal való keveredés, a földrajzi
helyzet és társadalmi fejlődés a kutatás számára tanulságos színeződéseket
hozott létre. Az ö-ző tájszólás, a katolikus gyökérzetű szellemi hagyomány és
tárgyi világ találó egyezése, a családi kapcsolatok elevensége, származásuk
tudata mégis virtuális szegedi egységbe foglalja valamennyiüket. Nyomatékkal
föl kell vetnünk itt is az interetnikus kapcsolatok kérdését, mint e
monografikus, tudatosan szegedi jellegekre koncentrált munkánk után következő
legfontosabb kutatási feladatot. A felsorolt helységek legnagyobb része
kiszakadt az anyaváros közvetlen hatás" köréből, közösségéből, és sokszor
más néprajzi tájegységbe épült bele, sőt más államokhoz tartozik. Ez a szegedi
ősöktől örökölt hagyományvilágnak sajátos helyi színeződésével járt együtt. A
délvidéki gányófalukban jelentkeznek a szerb, bunyevác, román, német, bolgár
interetnikus kapcsolatok, Békésben pedig a szlovák kölcsönhatás kérdése. Ehhez
hozzávehetjük, hogy terjeszkedő homoki népünk is már találkozott és keveredik
Halas és Kecskemét sokban egyező, de mégis más jellegeket tükröző
hagyományaival. Makóval főleg a gazdasági népélet terén van sok érintkezésünk.
Vásárhelynek, egyik legzártabb alföldi városegyéniségünknek népélete Kiss
Lajos, Halasénak pedig Nagy-Czirok László érdeméből már az összehasonlító
Szeged-kutatás rendelkezésére áll.
A helységeket nem hivatalos, hanem népi
nevükön állítottuk rendbe. Az eltéréseket itt előre felsoroljuk:
Alsóittebe 1. Ittebe.
Aracs 1. Vrányova.
Béb 1. Óbéba.
Békéssámson 1. Sámson.
Bikács 1. Beodra.
Biodra 1. Beodra.
Borosta 1. Kelebia.
Csanádapáca 1. Apáca.
Csákóvá 1. Csák.
Csengéié 1. Csöngőié.
Dohányoskígyós 1. Újkígyós.
Egyházaskér 1. Verbica.
Eresztő 1. Zsana.
Feketetó 1. Cernabara.
Felsőmuzslya 1. Muzslya.
Felsőterézhalom 1. Illancs.
Hodics 1. Jázova.
Kanizsamonostor 1. Monostor.
Kéleshalom 1. Illancs.
Keresztúrpuszta 1. Körösztös.
Kiskunhalas 1. Halas
Kiskundorozsma 1. Dorozsma
Kiskunmajsa 1. Majsa.
Körösztös 1. Keresztes.
Lévés 1. Dombegyház.
Újkanizsa 1. Törökkanizsa
Livius mezeje 1. Dombegyház.
Lőrincfalva 1. Terján.
Magyarittebe 1. Ittebe.
Magyarmajdán 1. Majdan
Magyarpadé 1. Padé.
Magyarszaján 1. Száján.
Morminc 1. Zichyfalva.
Nagy iratos 1. Kisiratos.
Négyestelep 1. Kisszállás.
Ókígyós 1. Újkígyós.
Оpusztaszer 1. Sövényháza.
Pusztamérges 1. Mérges.
Pusztaszer 1. Sövényháza.
Szabadkígyós 1. Újkígyós.
Szentgyörgy 1. Bégaszentgyörgy.
Szentivánsziget 1. Ószentiván.
Szerbkeresztúr 1. Ókeresztúr.
Szőllősudvarnok 1. Udvarnok.
Temesrékás 1. Rékás.
Temesság 1. Ság.
Tiszasziget 1. Ószentiván.
Torontálújfalu 1. Újfalu.
Törzsudvarnok 1. Udvarnok.
Vitéztelep 1. Kisszállás.
Újhely Sasülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése