I. 1. Magyarország népességének lassú növekedése
A 15 éves háború, majd a török kiűzéséért folytatott harcok
és a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) komoly szenvedéseket okoztak az ország
társadalmának, gazdaságának. A
háború, az éhínség, a járványok, a kivándorlások miatt egész területek váltak
lakatlanná. Magyarország lakosságszáma a Mátyás-kori 3,5-4 millió fős lakosság
száma a 1711 körül sem lépte túl a 4 millió főt.
A lélekszámban már a bevándorlók száma is benne van: a
Délvidékre (Határőrvidékre) szerbek, Erdélybe románok, Szlavóniába horvátok,
Bánátba, Tolna – Baranya vidékére németek, ÉK-Magyarországra lengyelek,
ruszinok vándoroltak be, ezáltal etnikai eltolódások is bekövetkeztek.
A demográfiai
mélypont az 1711-es év volt, ezt követően a népesség gyors gyarapodásnak indult az újjáépítés, a gazdasági helyzet javulása, a
bevándorlás, a belső vándorlás és a betelepítések következtében.
A XVIII. század
végére a népesség mintegy 9,5 millió főre nőtt. A gyarapodás hátterében az
emelkedő népszaporulat és a bevándorlás (önkéntes bevándorlás és szervezett
telepítés) állt. A nagyarányú népességmozgás az országon belül is felerősödött,
ezzel is gyorsítva a lakatlanabb területek benépesítését.
Érkeztek szlovákok,
szerbek, horvátok, ruszinok, románok, csehek, örmények, görögök, lengyelek,
ruszinok és németek. A
belső vándorlás megindítója, hogy a pusztítások nem egyenletesen érintették az
ország területét: az alföldi, dombsági, völgyi tájakat jobban, míg a
hegyvidéket kevésbé. Mivel ezek természetföldrajzi adottságai kedvezőtlenek
voltak, az itt élő magyar, szlovák, ruszin és román lakosság megindult a
völgyek és sík földterületek felé. Ezt a hatalmas népmozgást (migrációt)
kedvezmények is segítették. Döntően az
Észak-Dunántúl és az Alföld peremvidékeinek magyar lakossága népesítette be az
ország ritkán lakott belső vidékeit. Az elvándorolt magyarok helyébe és a
pusztaságokra áramlottak a hegyvidékek különböző népei. Ezzel a magyar etnikai
határ a Kárpát-medence belseje felé tolódott. Szlovákok telepedtek le Békés,
Szatmár, Pest vármegyében, ill. ekkor jöttek létre a Dunántúli-középhegység, a
Duna-Tisza-köze és Bácska szlovák nyelvi szigetei. Románok telepedtek le
Dél-Erdélyben, az Erdélyi-szigethegységben és a Temesközben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése